2010. október 21., csütörtök

KEDVENC VERSEK ÉS IDÉZETEK



Vándorének - Berda József

"Nosza, lendítsd meg magad, olyan légy, mint a csikó s hajrá! fel, fel a hegyekbe, mind magasabbra! Csak addig élsz, míg bátorít barangoló kedved, míg izmaid bírják az iramot egyre felfelébb; megállás nélkül menni, menni, csavarogni, hogy élj teli tûzzel, s lásd a vidám világot: csak így menekülhetsz a halál elõl! Öregek, s ti fiatalok - halljátok; el ne hagyjátok már magatokat; repüljetek, repüljetek ki a szabadba, a szabadság ölébe erre mindig lesz idõ! Nincs máshol édesebb, szerelmesebb pihenés! Otthon gyötrõdni mindig, szoba rabjának lenni? nincs, nincs ennél nagyobb büntetés! Inkább nem élni többé, ha netán megbénulna lábam s tespednem kellene félhalottként! Óh, hegyek, völgyek és erdõk végtelen vonulata: a ti fiatal fiatok vagyok még, ne hagyjatok megöregedni soha már!"


* * * * * * * * * * * * * * * * * 



- Szóval azt állítod, hogy senki sem boldog?

- Van, aki boldognak tûnik. Ôk egyszerûen nem gondolnak bele a dolgokba. Mások terveket szőnek: lesz egy férjem, házam, két gyerekem, egy hétvégi házam. És amíg ezzel vannak elfoglalva, olyanok, mint a bika, aki a torreádort üldözi: ösztönösen cselekszenek, csak mennek a fejük után, anélkül, hogy látnák, hol van a cél. Megszerzik az autójukat, talán még Ferrarijuk is lesz, és azt hiszik, ez az élet értelme. Soha nem teszik fel a kérdést maguknak. De a szemükben látom, hogy szomorúak, és még csak nem is tudnak róla.

                                                               Paulo Coelho



* * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Ha ezen az úton mostantól kezdve nem is tanulok semmi újat, egy fontos dolgot legalább megtanultam: muszáj kockáztatni.
                                         Paulo Coelho

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Kányádi Sándor:  Nyergestető

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar se tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető:
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár s a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
Mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.


  * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? 

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?



***********************************************


 Nem szeretném ismételni magam, de a "Erdély 2010" albumba is tettem egy kedvenc verset (Szádeczky-Kardoss György: Nincs időd), akkor jött az ötlet, hogy csináljak ilyent is "Kedvenc versek és idézetek". 
Majd talán egyszer a kedvenc könyveimről is fogok írni - hiszen van egy jó pár...



* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű az a Nyergestető. Kányádi Sándor verseit én is nagyon szeretem, jóideje az "Isten háta mögött" a kedvencem, s e 4 sor:
    "sok dolga van a teremtőnek
    mindenkivel ő sem törődhet
    messzi a csillag
    mindenüvé nem világíthat"

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, én is szeretem Kányádi Sándor verseit és van még egy - két kedvenc költőm...
    Nem ismertem az "Isten háta mögött" verset - de nagyon szép és biztos akad még olyan ami elkerülte a figyelmem...
    Ahogy időm engedi még lesznek mindenféle dolgok a blogban...:)

    VálaszTörlés